Vajon hogyan jutott el odáig a Világ, hogy szinte bűnnek számít egy kakaóstekercs annak, aki azt szereti. Hogy az lett a boldogság kulcsa, ha magadra erőszakolsz olyan dolgokat, amelyekhez semmi kedved…

Annak idején senki nem járt konditerembe… a napi mozgást a mezőn végzett munka és az állattartás tette ki….de például az asszonyoknak maximum a csirkének kivetett magok és a malacok elé szórt moslék számított napi fizikai aktivitásnak….nem is látsz kipattant karokat és kockás hasizmokat dédapád képein….

Mi az amit látsz mégis?

Sok-sok mosolyt! Hogy került oda? Háborúk, nehéz időszakok, hajnali 4-es kelések, kevés gyógyszer, nulla kórház, 4 falura egy orvos, semmi tévé, nulla telefon, a postagalamb is csak elvétve….MI A FENÉNEK ÖRÜLTEK?!

Megmondom szívesen –  s nem azért mert ennyire okos vagyok, hanem sok éltebb korú ügyfelem volt az elmúlt 15 évben és bizony vagyok annyira kíváncsi, hogy mindegyiktől megkérdeztem annak idején hogy éltek ők . 

Az is igaz, hogy én semmit nem hiszek el amit a történelem könyvekben olvastam. Nézz körbe, mennyit változtatnak ilyen-olyan okokból kifolyólag. Ha ezt papírra vetik, és majd elolvassák 200 év múlva, még azt hiszik tényleg volt 2020-ban pandémia…. (elnézést azoktól, akik mereven hisznek még mindig ebben a felfújt piroslufiban, de én már az első nap is csak bámultam magam elé és nem akartam elhinni, hogy ennyire félre lehet kommunikálni a dolgokat a világnak)

Tehát ami a könyvekben van, az körülbelül olyan, mint az irodalom órán a kérdés, „mire gondolhatott a költő”…..hát, ahányan vagyunk, annyi dolog jut eszünkbe, de hogy ennek nincs jó megoldása az olyan biztos, mint ahogy most begépelem, ezeket a sorokat, hiszen csak egyetlen ember tudja pontosan mire gondolt a költő versének írása közben, és ez nem más, mint a költő…. 

Ennyit a történelemről.

Visszatérve az alap gondolatomhoz, hogy vajon minek örültek régen az emberek, mikor a mai trendek szerint egyszerűen sírniuk kellett volna naphosszat hiszen semmijük nem volt!

De volt. Ez pedig a mosolyuk és a hitük abban, hogy jóra fordul!

Én azt mondanám, ez maga a boldogság!

Tehát a valódi boldogág nem tárgyakhoz kapcsolódik, nem vagyonhoz és nem kipattant izmokhoz. Mindezek inkább kisebbségi komplexushoz kapcsolódnak. Akit sokat bántottak, az nyilván szeretne erősebb lenni hogy meg tudja védeni magát, és aki mélyszegénységben nőtt fel, az szeretné ha biztonságban élhetne. De félrevezető azt hinni, hogy ezeknek elérése a boldogság. Ezek csak a lyukakat tömik ki…. Ergo egy lapos vonalat kapunk, ami ugyanazt jelenti mint a semmi. Ettől ezért nem boldogabbak leszünk, hanem egyszerűen csak megszűnik a hiányérzetünk, vagy komplexusunk.

Boldogságot az a hited ad, hogy minden úgy van jól, ahogy van, és hogy úgyis minden jóra fordul a végén.

Ez a hit nem csak annak adatik meg, aki vallásos. Ez egy olyan hit, ami önmagadból fakad, mert felismered, hogy vannak dolgok, melyek karmikusak, és ezért -hogy csúnyán fogalmazzak- úgyis el kell szenvedni őket. Persze hogy milyen mértékben, hogyan éled meg, mit teszel vele, az már egy érdekesebb kérdés, és egy következő blogban szét is fogom cincálni. 😊 

Már csak az maradt érdekességnek, hogy az egészség és a boldogság vajon kézen fogva járnak-e. Másképp fogalmazva, aki boldog az mindig egészséges vagy aki egészséges az egyben boldog is?

Hát ez is a tapasztalatok alapján jött megértés szintre nálam anno. Amig azt hittem úgy vagyok jó ahogy vagyok, azt az utat járom amit kell és úgy, ahogy az jó, addig az egészségem is, azaz a test is amelyben lakom igen klasszul működött. Aztán amikor „ráébresztett” egy hatás, hogy semmi sem jó úgy ahogy csinálom, hogy valójában a média szerint egy tehén vagyok, hogy a párkapcsolataim azért nehézkesek mert én rossz vagyok és azért nem leszek soha vezérigazgató egy 500 fős cégnél mert nem érdemlem meg alanyi jogon, akkor kezdett a bioszkafander is repedezni….

Megkérdezek mindig mindenkit, aki nálam megfordul, hogy boldog-e. Ha igen miért, és ha nem, azt minek tudja be. Azt hiszem nagyon ritkán kaptam olyan választ, hogy -Igen halálos beteg vagyok, de nagyon boldog, és előtte is nagyon boldog voltam, és igazából sosem mérgelődtem, mert minden úgy volt jó ahogy volt….

De az még ritkább, hogy igen full egészséges vagyok, voltam de olyan boldogtalan hogy sírok reggeltől napestig, és érzem, hogy az életem reménytelen, nincs kiút.

Rengeteg árnyalata van a hangulatnak, és mint irtam egy előző blogomban, nincs olyan hogy jó is meg rossz is. Tehát vagy boldog vagy maradéktalanul, vagy boldogtalan. Vagy egészséges vagy minden sejted szintjén -lyukas fogad sincs – vagy bizony futnak benned szervezési hibák.

Ezért van létjogosultsága a lélekgyógyászatnak.

Mert minden testi probléma mögött megkeresi az okot arra, miért nincs mosoly! Épp ezért nem is orvoslás, mert nem foglalkozik a testtel, hanem az érzelmekkel. Lehet én jobban is szeretném az Érzelmi-mentor megnevezést, hiszen a legfontosabb dolog ami el fogja dönteni, hogy mosolygunk e a háború közepén, hogy megelégszünk e a kismalaccal a kertben, hogy elfogadjuk-e a testünket olyannak amilyen és hogy megelégedünk e azzal hogy egyszerűen ÉLÜNK, az nem más, mint az érzelmeink!

Szerencsére van rá mód, hogy megtanuld és megértsd hogyan tudod az érzelmeidet kordában tartani. Ezekről, a táboraimban szoktam mesélni és megtanitani mindennapi használatukat.

Ha érdekelnek a blog bejegyzésem, kérlek oszd meg azzal, akinek úgy gondolod szintén segíthetne, iratkozz fel a hírlevemre hogy értesülj az új bejegyzéseimről, és ha még ezek után is van kedved, akkor gyere el valamelyik táboromba, vagy egyéni konzultációra.

De a legjobb, ha hívó szót érzel arra hogy Te is olyasmivel foglalkozz mint én, vagy beépitsd jelenlegi tanácsadói munkádba, és csatlakozz a 8 hónapos képzéshez.További infomrációk: www.spiritual-life.hu

---